Hope szemszöge:
Reggel a telefonom 06:30-kor ébresztett. Kómásan kimásztam az ágyból és megkerestem a szemüm, mivel tegnap csak eldobtam. Megnéztem az ágy alatt, a szekrénybe, sőt már a fürdőszobába is benéztem, majd kiderült, hogy a párnám alatt volt. Jól indul a reggel.
A fürdőszobában fogat mostam, fésülködtem, és feltettem egy leheletnyi sminket. Majd felöltöztem ( egy szakadt, koptatott farmer, szürke, bő szmájlis pulcsi és edzőcipő ).
Lementem a konyhába és kerestem valami ehetőt. Csak egy almát találtam. Éppen az almám felénél tartottam, mikor rápillantottam az órára. 07:19. Felkaptam a táskám és rohantam a buszhoz. Nem tudtam megenni az almám :(. Út közben megláttam a lányokat, akik nagyban röhögtek valamin, elég hangosan.
Kiara szemszöge:
-És akkor leesett a székről...- magyarázta Nicole. Mindhárman felröhögtünk, mikor megszólalt Bridget "Ott fut Hope", és Hope irányába mutatott.
Mikor elérkezett hozzánk, hangosan köszöntött minket.
-Hol voltál eddig? Majd' lekésted a buszt!- mondta Bri.
-Sokáig ettem almát, na.- felszálltunk a sulibuszra és kerestünk egy négyes helyet, majd leültünk. -Ti nem izgultok?- kérdeztem.
-De, mi lesz ha senki nem fog velünk szóba állni?- kérdezte kétségbeesetten Bri.
-Nyugi, ha így lesz, de nem lesz így, akkor mi itt vagyunk egymásnak.- nyugtatgatta Nicole, Brit.
-Oki. De a-sok, vagy b-sek leszünk?- nézett körbe Bri.
-B-sek- válaszoltam.
Bri szemszöge:
Miután megbeszéltük, hogy milyen osztályosok vagyunk, meg is érkeztünk. A suli nagyon nagy, 2 emeletes és sok ablaka van.
Ötvenes csengőkor elindultunk be a suliba, mivel eddig kint álldogáltunk, úgy is jó idő van.
A portás néni adott mindenkinek egy papírt, hogy eligazodjunk a hatalmas suliba. A papír szerint a mi termünk a második emeleti, legutolsó faajtós terem, melyre hatalmas betűkkel rá volt írva, hogy 9.B.
Belépve a terembe rájöttem, hogy amilyen nagy a suli, olyan nagy a terem is. A legutolsó padban ült egy srác, amúgy üres volt a terem. A padok csoportba voltak rendezve, két pad volt egymáshoz tolva, úgy, hogy rálátsz a másikra. Le is ültünk a leghátsó "csoportos helyre",amiről pontosan rá lehet látni az ablakra.
-Pontosan, hányan is leszünk egy osztályba?-kérdezte Kia(ra)
-Azt hiszem, 31-en.-válaszoltam.
-Király.-vicsorodott el, mire kitört belőlem a röhögés.
Szépen lassan bejöttek a terembe az emberkék, és szépen lassan őrült nagy hangzavar lett. Valami fura okból kifolyólag mindenki a terem másik részében levővel akart beszélni.
Csengetéskor bejött egy kissé öreg nő, aki azt hiszem az osztályfőnök. Levágta a naplót, mire hirtelen csend lett, és mindenki leült a helyére. Félelmetes egy nőszemély.
Nicole szemszöge:
Csengetéskor bejött egy öreg nő. Úgy látszik az emberek félnek tőle hisz mikor lecsapta a naplót, mindenki leült a helyére.
-Jó reggelt! Mrs. Hidvens a nevem! Örülnék, ha nem hangoskodnának! Köszönöm!
-Elnézést!- lóbálta a kezét egy srác, aki éppen hintázott- Nem mehetek ki pisilni?- kérdezte halál komolyan, mire Hope elröhögte magát, majd vele együtt Bri és Kia, és én is.
-Parancsolsz?- szaladt fel a szemöldöke Mrs. Hidvensnek.
-Hagyjuk!- legyintett( mint később megtudtuk) Richie.
-Én is így gondoltam.
Mindhárom osztályfőnöki órán diktált. Azt hittem leszakad a kezem.
Utolsó óra után összepakoltuk a cuccunk és indultunk is haza.
A buszon ugyanoda leültünk, mint reggel és egy csomó ismerős arcot láttunk.
-Milyen már az ofő? Olyan gonosz!- dühöngött Bri.
-Ja, szerintem parókát visel!- nézett körbe Kia.
-És az a srác..öhm, hogy is hívják?-csetintettem.
-Richie-segített ki Bri.
-Uuuu, de tudja valaki!- vigyorgott Hope.
-Hülye!-nézett rá.
Hazaérve anyut a konyhában találtam. Elmeséltem neki a napom, majd felmentem a szobába gépezni.
Yep yep
VálaszTörlés:))
Törlés